Túrák, találkozók beszámolói

Néhány napos csúszással, de a topik nevével összhangban igazi beszámolót szeretnék írni a múlt hétvégéről (főként hogy holnaptól több napra elutazom....)

Kb. 10 hónapos kényszerű szünet után "kiéhezve" és felfokozott várakozással indultam péntek kora délelőtt a zalai találkozóra. Útközben megálltam a Sármellék mellett és megtekintettem a Kis-balatoni látogatóközpontban lévő kiállítás. Szép és érdekes volt, gyorsan eltelt a majd két óra. Sormásra beérve gyorsan feldobtam a sátrat, és indultam (volna) a Mészivel megbeszélt csurgói fürdőzésre. Csakhogy Suhanó nem indult (irgumm-burgumm)    a jelek hirtelen akksihalált sejtettek. Mészi gyors és hathatós segítségével töltőre került a masina, majd a 250-es Majája hátsó ülésén - alig egy óra csúszással - mégis csak eljutottam a fürdőbe. Óhatatlan a párhuzam egy 10 évvel ezelőtti emlékkel, amikor az ezüst burgim vízpumpa hibája miatt  Gazsi 250-es Majája hátsó ülésén jutottam el Gelsefürdőbe. Szóval "ős-kakukktojás" létem ellenére azért mégiscsak volt / van kapcsolatom a fórumunk névadó típusához.      A fürdő nagyon kellemes volt (jobb és olcsóbb mint Zalakaros) jót beszélgettünk, de 5 óra után már indulni kellett, mert készültünk Jenő kerti grill-partijára. Érkezésünkkor a társaság már túl volt az "alapozáson", az elmaradást gyorsan be kellett hozni.   Sok volt a megbeszélni való, a szokásos ugratás, a csapat hozta a formáját, az étel-ital kiváló volt, gyorsan telt az idő, de gondolni kellett a holnapra is (bennem azért erősen motoszkált az akku téma bizonytalansága.......).
Szombat reggel korán kelve láss csodát, az akku éppen annyira összeszedte magát, hogy beindította a mocit, így be tudtam vitorlázni Nagykanizsa "akku-mágusához" , gyors döntés - csere, az új Banner pedig az én bankszámlámról szívott le. Megnyugodott kedéllyel csatlakoztam a csapathoz, irány a B.keresztúri találkahely. No de tudok én még magamnak izgalmat okozni  jócskán menetközben "vettem észre" hogy a benzinszint mutató már feküdt a piros sáv alján (az akksi-ügy elnyomta a korábban már betervezett kanizsai tankolást) Elkezdődött a küzdelem a deciliterek és kilométerek között.  . A Lukoil kút előtt szerencsére egy jó hosszú lejtő volt, így éppen a kútra befordulva hörrent le a motor, csak 10 métert toltam a kútoszlopig. A számok nyelvén: a 9,1 literes tank 9,6 litert fogadott be (púpozva), a hatótáv 294 km. Tanulságos volt !  A szombati érkezőkkel kibővülve megrohamoztuk a Csillagvár éttermet, jelentem a húsostál mérete nem lett kisebb a járvány előttiekhez képest. Ebéd után a helyi Sörművek meglátogatása következett (ahonnan vásárolt és ajándékba kapott sörökkel megpakolva távoztunk) majd Sormáson lecuccolás után érdekes íjászbemutatót kaptunk: az elméleti részt Fecó felfokozott aktivitása szinesítette, de a gyakorlati részben Duncsó és Kokó vitte el a pálmát. Vacsora a helyi kocsmában: az "első kört" a tali szervezőink (Fecó és Jenő) gavallér módon állták. Az ebédhez hasonlóan a disznótoros vacsora is komoly erőpróba elé állított bennünket, de tartottunk a frontot. A hadászati kifejezés azért is ide illő, mert várakozás közben az egész terem hallhattat Fecó nagyívű történelmi előadását az angol és a spanyol hadiflotta 16 század végi nagy összecsapásáról. Sajnos csak a végén vettük észre a csocsóasztalt, de azért két meccsre még futotta, szerénységem a győztes páros tagja volt (6-0, 6-3).   
A "kemény magnak" még korai volt a 10 órai lefekvés, így a hűvös idő ellenére éjfélig még meghánytukvetettük a világ sorát, pálesszal és sörrel nyomatékosítva a mondanivalót.

Vasárnap - szokás szerint - kora hajnalban útra keltem,  a délelőtti kanizsai bolhapiac helyett én a hazait választottam, fél kilencre álltam meg a garázs előtt, szumma 387 km után.
Nagyon jó hétvége volt !   Külön köszönet a szervező páros szívélyességének (!!!) és a tartalmas programnak, és Mészinek a személyes segítségéért. A "felhők között töltött" néhány év után örömmel vettük visszatérését közénk.  A kulináris örömök között - a teljesség igénye nélkül - azért  meg kell említeni  még Satyapapa fügepálinkáját, és Mészi feleségének kakaós-csokis-lekváros kalácsát is. 
(Egy valami még nekem függőben van a hazaútról, erről majd később írok....   )

Végül egy kis statisztika:
16 fő résztvevő
7 motor (Fecó, Jenő, Mészi, Coller, Topi, Koko140, Jasa)
5 autó (Sutyiék, Duncsóék, Oborzilióék, Satyáék, Kokó)
és sok kellemes emlék 

Köszi a részvételt,örülök hogy minden rendben lezajlott!! 
                                Viszlát Egerben!! Feco!!!

Jó,hogy jöttetek,kőszönöm!jövőre talán többen is leszünk,üdv a többieknek!!!
 

Én is köszönök szépen mindent.Szuper élményekkel gazdagodtunk.
Majd egy kis videóval szolgálok, a teljesség igénye nélkül.

Sziasztok 

Kis kiterovel szerencsesen hazaertunk 
Minden szuper volt, jól éreztük magunkat 
Köszönjük a szervezést
Klau, Sutyi, Duncso & Marcsi 

Hölgyek, Urak!
Igencsak jóra sikeredett a tali.
Köszi, hogy újra köztetek lehetettem.
Külön köszönet a szervezésért, egyszerű, nem túlbonyolított, de nagyszerű volt! 
Mindenre jutott idő, nagyon finomakat, jókat és sokat ettünk, persze ittunk is, de mindenképp csak köszönet és köszönet!!!
 

   
És a vége... 
 

Hí be irigy vagyok az ottlévőkre! 
Érezzétek nagyon jól magatokat! 

   

       

 

Kezdődik....
 

Ma megejtettük első idei motorozásnak minősíthető programját.
Alkatrészbeszerzéssel egybekötött túra volt, ami nagyon jól esett a hosszú kihagyás után...

jasa írta: folytatás

Hmm,mindig tanul újat az ember fia! Én tavaly nyáron bicajjal tekeregtem arra,csak épp a másik irányból,a Bakony dombjai közül ereszkedtem. Igaz,itt csak a torony látszik. Elsőre,mikor láttam,olyan mesebeli "kastélynak" tűnt,aztán feledésbe is merült,hogy utána nézzek...,most legalább tudom már,hogy micsoda is:)! Néha-néha elmegyek előtte,de nem is gondoltam,hogy be lehet menni.

De jó látni, olvasni ezeket!
Pompás lenne, ha visszatérnénk ehez a jószokásunkhoz, hogy egyes jól sikerült túráinkat képes - szöveges - videós formában megosszuk! :yess:

utolsó rész

folytatás

Ez nem találkozó volt, túrának is kicsike (alig 95 km lett) és nem is nagyon friss, de mivel most ínséges időket élünk, és nem igazán vagyunk a szezonban sem, így talán érdekes lehet ....főként az egyenruhás szervezetekhez kötődő múlttal vagy érdeklődéssel rendelkezők körében.....mintha lennének körünkben néhányan ilyenek. :jaja:

Szóval még április 10-én - éppen fél évvel az utolsó gurulásom után - és még éppen a beállott "áprilisi tél" előtt beizzítottam a paripát. Részben hogy kipróbáljam a korábbi "garázsmenetek" eredményét (lásd a műszaki dolgok rovatában leírtakat), meg hát igencsak akaródzott már gurulni egyet.

Veszprém - Gy.rátót - Hajmáskér volt az útvonal, és mielőtt ráfordultam volna a 8-asra, bevillant hogy meg kellene nézni közelebbről azt a távolról "kastélyszerű" épületet, amire addig csak mindig a főútról, tisztes távolból vetettem egy-egy pillantást. Igen, a hajmáskéri volt "szovjet laktanyáról" van szó, ami tulajdonképpen a Monachia legnagyobb tüzérségi kiképző bázisaként és laktanyájaként épült meg 1910-ben. Részletesebb leírás található pl. az alábbi helyen:

welovebalaton.hu/cikk/2019/10/7/igy-lett...-egykori-laktanyajat

Nos hát, kerek 30 évvel a kivonulás után, elképesztő állapottal szembesültem. Természetesen kerítés, és tiltó táblák voltak, de hát ez nem akadályozott meg, mint ahogy másokat sem. Már érkezéskor beszédhangot, kiabálást, hallottam a épületből, és aztán bent is mindenfelé nézelődőkkel, többségében fiatalokkal találkoztam, szabályos "katasztrófa-turizmus" volt ezen a szombat délutánon. Megdöbbentő volt a pusztulás / pusztulni hagyás / pusztítás látványa. Énem pacifista része kicsit örült, hogy mindezekre (a laktanyára) már nincsen szükség, de nagyobbrészt inkább sajnáltam, és szomorú volt a nyilvánvalóan hatalmas értékek megsemmisülését látni. Bizonyosan horribilis összeg lenne helyrehozni, valami célra hasznosítani ezt a hatalmas háromszintes főépületet, (gondolom reménytelen is a dolog) de hát akkor is fájt. Nem is részletezem tovább, a képek magukért beszélnek.
(Csak zárójelben még egy dolog: a kb. félórás bejárás során az épületben annyi sörösdobozt láttam szétdobálva, hogy beváltásuk (3 Ft/db) bőven fedezte volna a teljes túrám benzinköltségét. Nyilván morbid a felvetés, de érzékelteti az állapotokat)
A tárgyilagosság miatt meg kell jegyezni, hogy a teljes laktanya-komplexum több részét, épületét már felújították és hasznosítják, de nagyobb részére, köztük a főépületre a leírtak érvényesek.

A súlyos benyomások után hazafelé útközben igazi felüdülés volt a kenesei magasparton a Balaton panorámája, a készülődő naplemente fény-játékaiban.

A virus helyzetre való tekintettel csak kis létszámmal,de páran tettünk egy szép ki kanyart a Mátrában és Eger felé,erről szól ez a bemelegítő,kedvcsináló videó.
(Az útvonalat illetően személyes érintettségem is volt,ugyanis néhai Juhász Béla barátom ezt az utat motorozta le életében utoljára 2019 őszén,ahol az útitársa lehettem.)
Fogadjátok szeretettel.